Könyvajánló

Iványi István:
Visszaemlékezéseim életem folyására

Azok között a tudós tanárok között, akik a századforduló Szabadkáján kibontakoztak, akik a művelődés fórumait új szintre emelték, igényt ébresztettek, szellemi közeget teremtettek a kivételes tehetségek számára, Iványi István volt a legelső valóban tudós tanár.

Az önéletrajzból:
…. a Magyarország és a Nagyvilág 1897. április 27- én kiadott, 4. számában a 10—11. lapon többek közt ezeket írja: »Szabadkán nincs munkásabb kéz, mint Iványi Istváné. Méh- és hangyaszorgalom egyesülnek benne, mint író, mint szervező tehetség ritkítja párjá t... magyar, latin és német tankönyveket adott ki, majd Szabadka történetét két kötetben, a tiszai határőrvidék történetére s Szabadka történetére vonatkozó 130 cikket; Bács vármegye történeti helynévtárát két kötetben. A társadalomban a helybéli Nemzeti Kaszinó könyvtárosa s választmányi tagja, a közkönyvtárt ő teremtette, 1880-ban az evangélikus egyházat szervezte, s annak felügyelője volt 1895-ig, a Bács-Bodrog Történelmi Társulatot megteremtette s alelnöke volt annak. A gimnáziumban a tanári s ifjúsági könyvtárt újjáteremtette. 1892 óta ismét egy könyvtárt s múzeumot létesített, melynek szintén könyvtárosa volt. Kiváló figyelmet érdemel Szabadka Közkönyvtára, melynek megalkotásában el nem évülő érdeme van Iványi István nyug. főgimnáziumi tanárnak, a Szabadka története megírójának, aki épp a hatalmas munka megírásában látási képességét is veszítette.« (35. oldal)

“Először ipám ajánlatára a Nemzeti Kaszinóban megválasztottak könyvtárosnak, s így bejutottam a választmányba is. A könyvek alig töltöttek be akkor egy üvegszekrényt, melynek kulcsát egy régebbi könyvtárosnál sikerült megtalálnom, aki még nem adta át utódjának. E szekrény tehát már évek óta nem volt felnyitva, s a könyvtárosnak sohasem volt dolga, a könyvek is hiányosak és régiek voltak. Én azonban rendesen megjelentem és — használható könyveinket a tagoknak ajánlván — közönséget teremtettem magamnak, s vásárlás által is szaporítottam a könyveket. Könyvjegyzéket nyomtattam, és nemsokára még két új szekrényt is kellett készíttetnem.” (36. oldal)